Sárkányok

 

Alig vártam, hogy neki kezdhessek ennek a cikknek, ugyanis az egyik kedvenc mitológiai lényem a sárkány. Ezek az igen népszerű lények sok helyen előfordulnak, mégis igen keveset tudunk róluk. Például, hogy a legtöbb igen hatalmas, tüzet okádnak, tudnak repülni, általában ragadozók és nagyon sokáig élnek. Nos, ezek azok az általános dolgok, amikkel mindenki tisztában van. Pedig biztosíthatlak benneteket, ez még csak a jéghegy csúcsa! Kezdjük, mondjuk azzal, hogy igen sok fajtájuk létezik, így előre szólok, ez egy nagyon hosszú cikk lesz.

 

A sárkányok már hosszú évszázadok óta foglalkoztatják az embereket, hol jó, hol rossz értelemben. Például a középkorban nagyon felkapottak voltak, de nem azért mert rajongtak értük. Akkor az emberek igen babonásak voltak, így nem csoda, ha sok ismeretlen dologtól féltek. Most, hogy így belegondolok, biztosan sokan kételkedtek a létezésükben. Nos, most még nem tudok konkrét bizonyítékkal előállni, csupán a józanésszel. Ugyebár a két legnépszerűbb sárkányfaj a nyugati és keleti sárkány. Sokban különböznek, de sokban hasonlítanak is, mindkettő a középkorban híresült el, pedig ekkor a két kultúra még nem is tudott egymásról! Mi a magyarázat? Hát, hogy tényleg léteznek! De elég legyen már a sok szövegelésemből és térjünk inkább a tárgyra!

 

Kezdjük, mondjuk az eredetükkel. Mára a sárkányok bugyuta meseszereplőkké váltak a gyerekkönyvekben, pedig a 16. században nagyon is hittek bennük. Ekkor ugyanis Conrad Gesner felvette a sárkányt az Állatok története című tudományos művébe. A könyv szerint a sárkány magába foglalja a hüllőt és a madarat, vagyis a föld és a levegő elemeit. Akkoriban úgy képzelték, hogy lófeje és kígyó farka van, az oldalán több nagy szárny, két mancsán pedig négy – négy karom. A történetírók szerint a sárkányoktól erednek az első császárok. Gyógyító erejű a csontja és a nyála.

 

Gondolom most mindenki arra kíváncsi, hogy hol élhetnek ezek a lények. Nos, tulajdonképpen a világ minden táján fellelhetők a különféle sárkányfajták, olyan sok van belőlük, de ezt majd később. Élőhelyükről csak annyit, hogy szeretik a titkos helyeket, a nagy buja erdőket, ahol bele tudnak olvadni a környezetbe.

 

 

Most viszont jöjjön némi történelmi vonatkozás a sárkányokkal kapcsolatban. A kínai sárkányok általában békés lények, míg az európai és a perzsa mitológiában előfordulók már inkább ellenségesek. A keresztény vallásban a sárkány az Ördögöt vagy annak szolgáit szimbolizálta. Szent György vértanút a sárkány legyőzőjének tekintik (remélem mindenki hallott róla). A magyar kultúrában a honfoglalás idején még egy törzsi tisztséget jelképezett, s csak később vált a nyugati – keresztény mitológiában szereplő bestia képévé. A magyar mitológia hagyományos sárkány képe nem hüllő, hanem emberi figura, akinek adott esetben több feje lehet, ami lelkeket szimbolizál. A sárkány szó jelentése valószínűleg „fehér kán”. A 15. század elején, Magyarországon is működött egy magát Szent György védelme alá helyező világi lovagrend, a Sárkány Lovagrend. A rend jelképe egy sárkány volt, pontosabban egy ouroborosz. Tagja volt Vlad havasalföldi fejedelem is, akit a sárkány latin neve után Vlad Draculnak neveztek el. Az ő fia volt a későbbi Vlad Tepes (Karóbahúzó Vlád), röviden Drakula.

 

 

Most azt nézzük meg, hogy milyen címereken is szerepeltek a sárkányok, és miket jelképeztek. A sárkány a címertanban mindig négylábú állat. Heraldikai (címertan) eredete valószínűleg a nílusi krokodilra megy vissza. Pikkelyes oroszlánteste van, (az angol heraldikában) hosszú villás farokkal (a franciáknál ez néha pikkelyes, csavart halszerű farok), denevérszárnnyal, krokodil – vagy gyíkfejjel, rajta fülekkel, villás nyelvvel, és a testén – eltérően a sárkánykígyóktól – négy pikkelyes lábbal, úszóhártyás karmokkal, és gyakran sarkantyúval ábrázolják. Szokványos helyzete ágaskodó. Néha szárnyak nélkül is ábrázolják. A szájából nem törnek elő lángnyelvek. A kínai sárkány teste hosszú, kígyószerű. A tengeri sárkány alsó teste uszonyos alsótestben végződik. A címertanban a négylábú sárkányoktól megkülönböztetik a kétlábú, sárkányszerű képzeletbeli lényeket, amelyeket tágabb, összefoglaló névvel sárkánykígyónak lehetne nevezni. Ide tartozik a baziliszkusz, a heraldikai hidra, valamint a szűkebb értelemben vett sárkánykígyó. Ez olyan sárkány, aminek denevérszárnya, hosszú farka, egyetlen kígyófeje, pikkelyes teste és csak két sasszerű lába van. A kinyújtott nyelve villás. A szájából általában nem tör elő tűz.

 

A magyar népmesék visszatérő negatív szereplője a többfejű sárkány. A sárkány szó Erdélyben forgószelet is jelent és a magyar mesékben a sárkány gyakran forgószélben érkezik. Ez a jelentésbeli átfedés más népeknél is előfordul. A töröknyelvek egy részében a „sárkány, vízisikló” jelentésű sazagan szó a dobrudzsai kipcsak Cetsan törzsnél vihar és zápor előtti forgószelet jelent. Nos, szerintem ez mind nagyon szép és érdekes volt, de lehet, hogy nagyon elölről kezdtem, ezért most ugorjunk vissza egy kicsit az időben. Időszámításunk előtt 10000 jó is lesz. Ugyanis ekkor kezdtek gyarapodni a sárkányok a kínai kultúrában. Ezek a vízhez kötődő élőlények voltak, akik az élet különböző területeihez kapcsolódtak. Más régi kultúrában is előbukkantak ám. Megjelentek az egyiptomi (i.e. 4000), a sumér (i. e. 3000) hitvilágában, a hettitáknál, majd a skandináv, vagyis a viking mitológiában i. e. 700 körül.

 

Kínai sárkány

 

Egyiptomi sárkány

 

 

Sumér sárkánykígyó

 

 

Viking sárkány

 

 

Nyugaton leginkább a brit mondavilágból származó sárkány ismert. Leginkább valaminek a védőjeként jelentek meg (barlangok, szüzek, szent kutak, vagy kincsek). „Féreg” – ként említik őket. Általában nincs lábuk, szárnyuk, leginkább egy óriási kígyóra hasonlítanak, villás nyelvvel, mérgező lehelettel, és olyan képességgel, hogy ha feldarabolják őket, újra eggyé válnak. Sokszor a hősök hősiességéjének a mércéje volt a középkorban, hogy megöltek – e egy sárkányt. Később keresztény hatásra a sárkányokat gonosz lényekké nyilvánították. Az égen felbukkanó furcsa fények, mint gonosz sárkányok, rossz óment jelentettek – balszerencsét, betegséget, halált.

 

 

Ezzel a végére is értünk a mondákban szereplő sárkányokkal. Remélem most már mindenkit sikerült felcsigáznom. Most következzenek az alapvető tudnivalók ezekről a lényekről. Majdnem örökéletűek. Életük olyan hosszú, hogy szinte végtelennek tűnik. Persze a viaskodásokban, harcokban gyakran elpusztulnak, de ha életben maradnak, akkor nagyon sokáig élhetnek, és életük végéig folyamatosan nőnek. A sárkányok a hüllők csoportjába tartoznak. Más hüllőkkel ellentétben gondozzák a kicsinyeiket. A sárkányok általában 10 hónap alatt kelnek ki. A legtöbb sárkány nem szereti a vizet. Egy elmélet szerint azért okádnak tüzet, mert metángáz fejlődik a gyomrukban, és szintén ezért tudnak lebegni a vízen. De valójában az evolúció alatt alakultak ki a méregfogak és a méregtermelő szervek, amelyek ezt a jelenséget okozzák. Most következzék a sárkányok anatómiája!

 

Csontváz

Szárnycsontjai széles vállához illeszkednek, ami az erőteljes szárnyizmokat tartja. Mindehhez olyan egyedülálló tagolás szükséges, amely más fajoknál ismeretlen. Hogyan tud két olyan vékonyka kis redő felemelni egy több tonnás testet?

 

 

A válasz nagyon egyszerű. A csontjaik nem tömött csontok. A sárkányoknak nagyrészt üreges csontjaik vannak, benne csontvelővel. A csontjaik viszont nagyon masszívak és rugalmasak. Legkisebb csontja legalább emberi felkar vastagságú. 18 nyakcsigolyájuk, 37 gerinccsigolyájuk és 7 – 8 farkcsigolyájuk van. Bordáik nagyon vastagok, hiszen nagy magasságban (vagy vízsárkányoknál nagy mélységben) a nyomás összepréselné a tüdőt, és a belső szerveket. Még a bálnákénál is vastagabb bordáik vannak. A szárnyak csontozata vékony, hosszú „ujjakból” áll, melyek egy hosszú kiemelkedő csont”kar”hoz kapcsolódnak. A koponyájuk hosszúkás alakúak, előre néző szemekkel. Fülük mellett elcsökevényesedő szaru rész megnövekedése miatt szarvak állnak ki. Farka végén egy éles csontlemezekből álló eszköz, amelyet fegyverként is használ. A koponyából és végig a gerinc mentén csonttüskék állnak ki, melyek díszként szolgálnak, valamint azért, hogy gerincüket védje.

 

Szárnyak

A szárny többnyire nagyobb, mint az állat teste, hogy alkalmas legyen nagy felhajtó erő képzésére, ami felemeli és fenntartja a nehéz testet repülés közben. A sárkányok lapockájából egy csont nyúl ki, mely a szárnyat vízszintes irányban mozgatja. Egy könyökszerű ízületben végződik, és itt kapcsolódik hozzá a hosszú csont, melynek a végén egy olyan ízület van, mint a térdkalácsunk. Ebből egy nagy karom nyúlik ki, ami segíti a sárkányt a mászásban. Innen, ebből a „szárnykalács” részből indulnak ki a megnyúlt ujjak, melyek négy részen tudnak meghajolni, az ott lévő gömbízületek segítségével. Ezek között feszül egy redő, mely alatt a felhajtó erő képződik. A sárkányok repülésének titka az áramvonalas testforma, és persze a hatalmas szárnyak mozgása. Nos, amikor a sárkány fölszáll, akkor erőteljesen elrugaszkodik a földtől, majd lefele csap egyet a szárnyával. Mivel így elegendő felhajtó erő képződött, ezért felemelkedik. Majd felhúzza a szárnyát és megint lefelé csap.

 

Mikor a szárnyával lefelé csap, akkor a levegőt lefele nyomja, ami a sárkány alá kerül. Majd, ha már kellően felgyorsult, akkor megmerevíti szárnyait, és kicsit hátra dönti. A levegő ilyenkor a szárny alá áramlik, ezáltal a nyomás fölül kisebb lesz, mint alul, ezért a nyomás fölfele nyomja a sárkányt. Repülés közben a farkát használja kormánynak. Repülés közben a lábát behajlítja, fejét előre nyomja, ezáltal kevesebb lesz az ellenálló felület, és kevésbé lassítja a közeg a sárkány haladását. Egy fiatal sárkánynak még nincs elegendő ereje még, hogy függőleges felugrással szálljon fel a sík talajról. Egy kisebb magaslatot kell keresnie a felszálláshoz, ahol a meleg légáramlatok segítik a felemelkedni. Néhány év kell, hogy az erős repülőizmok kifejlődjenek, amelyekkel már a sík talajról is fel tud emelkedni. Szükség esetén fegyverként is használja szárnyait, de csak végső megoldásként, ugyanis, ha megsérülnek a szárnyak bőrlebenyei, nagyon hosszú idő után gyógyul csak meg, és lehet, hogy rosszul forr össze, ennek következtében pedig a sárkány soha többé nem repülhet. Ha támadás éri rendszerint felugrik a talajról és elrepül, kikerülve támadóját. Ha megszorítják a földön, szárnyait összehúzza, és teste mellé szorítja. Amennyiben, ha szárnyaival is harcol, lecsap vele, és borotvaéles szárny –karmaival fegyverzi le támadóját.

 

Izomzat

 

 

A sárkányizmok nem sokban térnek el az emberétől. Ugyanúgy harántcsíkolt és sima izomszöveteik vannak. Rendkívül nagy erőkifejtésre képesek, mivel jóvalta nagyobbak, mint az embereké. Ezek az izmok erekben gazdagok. Egy ilyen hatalmas mozgató és támasztó izomnak rengeteg oxigénre és vérre van szüksége. Legerősebb harántcsíkolt izma a lapocka izom, és a comb izom. A legerősebb a lapocka izom. Nem fárad el egy hamar, mivel ennek kell mozgatnia a szárnyat, amely felemeli a több tonnás testet. A comb izom pedig a fel és leszállásnál van igénybe véve. A legerősebb sima izom, mint minden élőlénynél a szívizom. Sárkány szívizomhúrokból lehet készíteni varázsbotokat. A sárkányvér és a sárkányszív rendkívül erős mágikus anyag. A sárkányvér rengeteg varázsital alapja. A farok rész gyűrűs izmok ölelik körbe. Ezeknek is rendkívül nagy erejük van, mivel a farkat mozgatják, ami irányítja a sárkányt.

 

 

Pikkelyek

 

A sárkányok egész testét kemény, fényes pikkelyek fedik. Amikor megszületik egy sárkány, pikkelyei puhák, növekedése során keményednek meg. Vére vastartalmából, amely növényi táplálékból ered, szarusejtekkel keveredve, acél keménységű pikkelyek képződhetnek. A pikkelyesedési folyamat a kikeléstől számítva egy évig tart. A pikkelyek színe a szülők génállományától függ. Rendszerint csak azonos fajok párosodnak, de ha például egy zöld és egy aranyszínű sárkány párosodik, az utód lehet akár bronzszínű is. A sárkány mintázata nem egy színből áll, hanem egy adott szín rengeteg árnyalatából. Ha a pikkelyek csillognak és fényesek, akkor az állat egészséges. Ha beteg, pikkelyi színe kifakul, fénye tompul. Néhány faj képes pikkelyeinek színének megváltoztatására, színtesteik pigment sejtjeinek segítségével. Ezt érzelem, vagy a sárkány tudata is kiválthatja. Így megfélemlíteni is, és álcázni is tudja magát, hogy erős, vagy rikító színt, vagy a környezet színeit veszi fel. Tökéletesen tudja utánozni környezete színeit, fényhatásait. Ezek ötszögletűek, alakjuk a könnycsepphez hasonlít. Két hosszú, két rövidebb és egy igen rövid oldaluk van, ez utóbbi kapcsolódik a bőrhöz.

 

 

A sárkányok pikkelyei olyan kemények, hogy akár golyóálló mellény is készíthető. Csupán pár szerkezet, vagy élőlény képes átjutni rajta. Több százszínű lehet, fajtól függetlenül. De azért nagyjából meg vannak határozva a fajok szerinti színek. A karmok és tüskék körül puhább, könnyen benyomható, akárcsak a mi bőrünk. Szárnyain a bőr (vagyis hártya) nagyon furcsa. Könnyen elszakítható vagy elvágható, de nem lehet összenyomni, vagy annyira gyűrögetni. A fül is hasonló, furcsa alakú, ugyan olyan, mint a szárny, csak kisebb. De ez a bőr, nagyon gyengéd, és a legkisebb karcolás is fájhat az állatnak. Hasán nem pikkely, hanem sima bőr van, ami általában sárga vagy barna. Ez a bőr is nagyon sérülékeny, és ez a sárkány leggyengébb pontja. Nyílfarkuk (vagyis a nagy hegyes bőrrel és pikkellyel fedett tüske a farok végén) nagyon kemény, és a legkisebb csapástól is eltörhetnek egy felnőtt férfi csontjai, amellett, hogy nagyon éles. Az állat pikkelyeit képes felborzolni, ezáltal nagyobbnak tűnve félelmet kelteni. De testének hűtésére is alkalmas. Ilyenkor a levegő, menetszél, vagy víz közvetlenül érintkezik bőrével.

 

 

Belső tulajdonságok

 

A sárkányoknak is megvannak azok az érzékei, mint az embernek: látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés. Legtöbbjük azonban rendelkezik egy hatodik érzékkel is, amivel képesek „olvasni” mások érzelmeiben. Az öt alap érzék is nagyon jó a sárkányoknál, például a szaglásuk 100 – szor jobb, mint a kutyáké. Megérzik a személy, vagy állatot akár pár mérföld távolságból is.

 

 

A hatodik érzékük nagyon pontos bizonyos körzeten belül. Ha az illető erős érzelmi állapotban van, mint például félelem, vagy gyűlölet, ez jelez a sárkánynak. Ez az érzék felelős, az ún. „sárkányfélelemért” is. Ez egy körülzáró, megdermesztő rettegés, amit a sárkány kelt abban, aki meglátja. Ezt gyakran ellenfele legyőzésénél is használja. Csak a legbátrabbak, vagy a legostobábbak ellen nem hatásos. Ez a „sárkányfélelem” általában auraként veszi körül a gonoszabb lelkű sárkányokat, de egy barátságos sárkány sosem használja. A szénhidrogéneket termelő sárkányok 3 – 8 szénatomot tartalmazó gázokat állítanak elő biokémiai úton. A legerősebb ezek közül a telítetlen acetilén (C2H2), amelynek lánghőmérséklete 2600 fok feletti. Ezek a sárkányok kénhidrogént (H2S) is kevernek a lángjuk „üzemanyagába”, mivel ennek kicsi a gyulladási hőmérséklete. A hidrogént használó sárkányokkal ellentétben a szénhidrogéneket használó sárkányok levegőt is kevernek tüdejükben a gázelegyhez. Tűzokádáskor ezt a gázt nagy nyomással préselik ki a tüdejükből, ami a szájpadlásuk nyílásán távozik. Nyelvük alján és a nyelvgödörben csontporcelán kinövés van, amit a gáz kifújásának pillanatában összekoccant, ezzel szikrát képezve begyújtja a gázkeveréket, ami ezután szintén láncreakciószerűen ég el rendkívül gyorsan. Hasonló elven működik a nem tüzet okádó sárkányok köpetének (mert tulajdonképpen az) mechanizmusa is. A jeges leheletű sárkányok nitrogént, a savas leheletűek sósavat, salétromsavat használnak.

 

Élettan

 

A sárkány állandó testhőmérsékletű állat, vagyis melegvérű teremtmény, aki belsőleg tudja ellenőrizni testhőmérsékletét. Ez a tulajdonsága képessé teszi arra, hogy igen kiterjedt életterén belül képes legyen elviselni különféle éghajlatokat, s hogy az év minden szakában éjjel is, nappal is aktív tudjon maradni. A hüllőktől eltérően nem függ a nap melegétől. Ezek az állatok nagyon sokáig élnek. Vannak feljegyzések olyan sárkányokról, amelyek ötszáz, sőt ezer évet éltek, de olyan sárkányról nem tudunk, amelyik végelgyengülésben múlt volna ki. Sokkal inkább balesetnek, betegségnek vagy kérlelhetetlen ellenségének, az Embernek köszönhetően pusztul el. Hajlamosak a betegségre, és a legalattomosabb kórok családonként változhatnak. A tűzsárkány esetében a legveszélyesebb betegség a "pikkelyrozsda", ami végzetes is lehet. A "Seline dementai" a földi sárkányok között a leggyakoribb, míg az akut gyomorhurut főképpen a vízi sárkányokat támadja meg, akiknek igen érzékeny gyomruk van. Hatalmas ereje ellenére a sárkány idővel veszít agilitásából, s könnyen áldozatául esik egy magányos, ám kegyetlen sárkánygyilkosnak, a páncélos Ichneumon-nak. Ez a mocsárlakó – amit Plinius az A természet históriája című művében, mint orsó formájú sárlakót ír le, s aminek testét kemény páncéllapok fedik – a sárkányok halálos ellensége. Ez az élősködő bekúszik a sárkány pikkelyei alá, és orrával beássa magát az eleven húsba, amíg el nem éri a beleket, amiket felfalva megöli áldozatát. A sárkány tud beszélni is, természetesen nyelve a latin, de különösebb nehézség nélkül képes megtanulni, és helyesen beszélni lakóhelye bennszülötteinek nyelvét. Kedveli az erdőségeket meg a friss levegőt, és nem fenyeget környezetszennyezéssel vagy túlnépesedéssel. Manapság a sárkány csak a Régi Világ apró, eldugott bugyraiban, azokon a ritka helyeken marad életben, amelyeket elkerült a szennyezés.

 

Hang

 

A muzsikálás a sárkány kedvenc időtöltése, és szinte mindegyiküknek fejlett ritmusérzéke van. Továbbá csodálatos az énekhangja, és amikor emberi alakot ölt virtuóz zenész is. Zengőbasszus, vagy bariton hangja szenvedélyről árulkodik, és mély érzelmeket ébreszt a hallgatóságban. Köztudott, hogy az állat hangja elbűvöli az embert, aki eléggé meggondolatlanul ilyenkor megáll, és megbabonázva hallgatja. A közhiedelemmel ellentétben ezt a képességét nem használja arra, hogy elbájolja áldozatát, de a csodálatos, negédes hang és az előadás módja olyan magával ragadó, hogy bárki, aki beszédbe elegyedik egy sárkánnyal, és nem teszi meg a szükséges óvintézkedéseket, a bűvöletébe eshet, és akkor elfeledkezik arról, hogy egy veszedelmes fenevad előtt áll.

 

 

 

Személyiség

 

A felnőtt sárkány agyafúrt, erős, és tudatában van az erejének. Ravaszsága segítségére van, hogy kikerülje a csapdákat, amiket az ember vadászat céljából állít neki. Rendszerint mohó és meglehetősen pimasz, ami feltehetően csupán hatalmas fizikai ereje miatt van így. Nagyon kedvelik a drágaköveket és az ékszereket, és mohón halmozzák fel a kincseket. Kiváló szakértők, jól meg tudják becsülni egy – egy kő értékét, és így nagyon nehéz becsapni őket. Kedvelik a rejtvényeket, és áldozataiknak gyakran ígérik meg, hogy szabadon bocsájtják őket, ha helyesen válaszolnak egy találós kérdésre. Rendszerint nagyon büszkék és jó a humorérzékük. Szeretnek tréfát űzni az emberrel, annyira, hogy ha nem sikerül nagyon felmérgesednek. Ezt jó, ha észben tartjuk, amikor találkozunk egy sárkánnyal. Ha zavarba hozzuk, visszavonul a rejtekébe, és többé nem foglalkozik velünk. De ha megfontoltan szólunk hozzá, és jelezzük számára, hogy képesek vagyunk megtartani a titkát, el fogjuk nyerni a bizalmát, és tekintélyre teszünk szert előtte. Összességében a sárkányok különleges, méltóságteljes, és gyakran veszélyes lények. Intelligensek, mágikus hatalommal rendelkeznek, testük pedig maga egy erőteljes fegyver: álkapcsuk, leheletük, karmaik, farkuk kész gyilkoló géppé tehetnék, de bölcsebbek, mintsem hasztalan gyilkolásra használják erejüket. Legyőzésükre egy sima harcosnak karddal, pajzzsal és vértekkel felfegyverezve nem sok esélye van, még tán tucatnak sem.

 

 

Mágia

 

A sárkány igen járatos a mágia művészetében, de nem a rettegett fekete mágiáéban. Az úgy nevezett barna vagy föld mágiát, a zöld vagy növény mágiát, és a kék vagy víz mágiát gyakorolja. Tudja, hogy milyen határok közt manipulálhat saját céljai érdekében anélkül, hogy megsértené az ökológiai egyensúlyt, amit végtelenül nagy tiszteletben tart. Képes segítségül hívni az elemi erőket, s velük látomásokat és illúziókat előidézni. Álcázni képes magát, hogy elrejtőzzön üldözői elől, akár úgy, hogy beleolvad a tájba, vagy egy suhanc alakját ölti fel. Megszámlálhatatlan legenda szól arról, hogy fiatal emberek szörnyeteggé változtak át. Ez annak a bizonyítéka, hogy eredetileg sárkányok voltak, akik nem teljesen uralták mágikus erejüket, és nem tudták fenntartani illuzórikus alakjukat. Borzalmas erő kell ahhoz, hogy egy sárkány huzamosabb ideig meg tudja őrizni álalakját, és a fiatal példányok gyakorta híján vannak ennek az erőnek. A felnőtt hímek képesek megtartani választott álcájukat akár napokig is, bár éjszakánként pihenniük kell, ám a nagyobb sárkányvarázslók hónapokig is képesek illuzórikus alakban létezni, s csak rövid ideig pihennek. Ezek a sárkányvarázslók gyűlölik az otromba embervarázslókat, akik nem tisztelik a természet törvényeit, és gyakorta megváltoztatják a planéta, éltető erőit is. A rosszindulat kölcsönös, mert az embervarázsló inasok irigyek a sárkányok tudására. Valóban, a sárkányok felsőbbrendű bölcsessége és borzalmas ereje gyűlöletet szított a középkori varázslókban és papokban, akik azt tanították az embereknek, hogy a sárkány gonosz, az ördög inkarnációja. A középkori bestiáriumok ábrázolásai a gonoszságot és az ördögöt hangsúlyozzák ki, ezért gyakorta jelenítették meg vízköpőként.

 

Nos, ezzel a cikk véget is ért. Mivel ilyen hosszú lett, úgy döntöttem, hogy a sárkány fajokat egy másik cikkbe írom, mert hát, az is elég hosszú lesz, higgyetek nekem.  Remélem mindenkinek tetszett, és a többi cikkeimet is olvasni fogjátok továbbra is. Sayonara!

 

By: Norano

vissza a címoldalra





E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 
 
 


osihvas.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!